DEGREE OR SKILL?
Mi a fontosabb: a diploma vagy a készségek? A felnőttkori tanulás kétféle lehet: vagy a régóta dédelgetett vágyát valósítja meg az ember (akár első diplomának), vagy már egy vagy több meglévő végzettség mellett kezdi meg annak résztvevője. A cél azonban többnyire ugyanaz: versenyképesebbnek lenni a munkaerőpiacon. De mivel érjük ezt el, egy „papír” (diploma) megszerzésével, vagy a készségeink fejlesztésével? Degree or skill? Kicsit utánajártunk.
Mit bizonyít a diploma?
A diploma egy hivatalosan elismert tanúsítvány arról, hogy valaki rendelkezik adott feladat elvégzéséhez szükséges tudással, amit tanulmányai során szerezett meg. Ez túlmutat a bemagolt tudáson, hiszen egy diplomamunkával egy lezárt „projektet’, kutatómunkát is igazol. Miután a tanúsítványt önmagukban is ismert, elismert intézmények állítják ki, az abban leírtak elvégzésére vonatkozó tény szinte megkérdőjelezhetetlen. A végzettség emellett gyakran egy bizonyos státusszal is felruházza annak tulajdonosát (gondoljunk csak az orvosokra, ügyvédekre) – így bizonyos diplomák, nem is beszélve a doktori címről, a munkaerőpiacon gyakran elsőbbséget élveznek.
Bezzeg az én időmben…
Amikor a mostani 40-es, 50-es korosztály nekiindult az életnek, a diploma szükségessége nem volt kérdés. Ahhoz, hogy szellemi munkát végezhess, kihagyhatatlan volt a főiskolán vagy egyetemen eltöltött három-öt év. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy bizonyos szakmáknál ez továbbra is, sőt, mindig elvárás lesz – ilyenek az orvosok, ügyvédek, de a pedagógusok is. Ennek megfelelően a diploma meglétének szükségessége nem csak iparáganként, hanem pozíciónként változhat. A mai trend azonban nem csak Magyarországon, de szerte a világon is, jónéhány iparágban már mást mutat.
Mi változott?
Valamilyen végzettséget általában azért szerez az ember, hogy ezzel a munkaerőpiacon versenyképes, „kívánatos” legyen. Manapság azonban annyira felgyorsult a munkaerőpiac és bizonyos szakmák változása, hogy adott tudás akár már pár hónap, vagy egy-két év alatt is elévül – gondoljunk itt az informatikára vagy az orvostudomány bizonyos ágaira. Ezzel a felgyorsult változással a felsőoktatás (többek között a bonyolult akkreditációs folyamatok, az intézmény nagysága miatt) egyszerűen nem tud lépést tartani. Az informális oktatás, a rövidebb, specializált tanfolyamok gyorsabban tudnak a mindenkori kihívásokra reagálni, de gyakran ezek is csak később reagálnak a változásokra.
Emiatt a hihetetlen gyors változás miatt egyre elterjedtebb a készség-alapú megközelítés, ami az úgynevezett puha kompetenciákra helyezi a hangsúlyt. A trend képviselői szerint a konkrét tudást (a kemény kompetenciákat – mint a végzettség, nyelvtudás, stb.) nagyon könnyű akár egy belsős tanfolyamon megszerezni, így a cél sokkal inkább az, hogy olyan rugalmas, jó kommunikációs készségű, reziliens munkaerőt toborozzanak, aki képes lesz rövid idő alatt a pozícióhoz szükséges tudást felszívni, és az abban várhatóan bekövetkező változásokkal lépést tartani. Ennek a trendnek a nehézsége, hogy egy végzettség megléte kézzelfogható, míg a készségek sokkal nehezebben mérhetőek.
Mi ér többet a munkaerőpiacon?
Az állásinterjúkon a munkaadók nem pörgetik végig a bizonyítványok és az index lapjait, hogy ellenőrizzék, milyen modulokat zárt sikeresen a jelentkező. Valószínűleg sokkal inkább érdekli őket a pályázó gyakorlati tudása, készségei és képességei, melyek gyakran nem igazolhatók bizonyítványokkal. Legalábbis ezt halljuk általában. De mi alapján dönt valójában egy HR-es?
Amikor azonban vezetőkkel vagy HR-esekkel erről beszélgetünk gyorsan kiderül, a végzettség és gyakorlat párhuzamosan, kéz a kézben jár. Egyrészről kell a diploma. A megfelelő diploma hiánya– néhány innovatív iparág kivételével – a külsős pályázókat legtöbb esetben kizárja a pályázati folyamatból, lehetőséget sem adva arra, hogy rátermettségét bizonyíthassa.
A belsős karrierutak ilyen szempontból megengedőbbek, de a hatósági és szabályozási eljárások miatt számtalan esetben várja el a munkaadó egy adott diploma meglétét vagy megszerzését.
